Ma szerettem volna..

...ide valami vidám bejegyzést írni...nah de ha nem vagyok az úgy igazán nagyon bent, akkor hogy is legyen ez?....

...sütöttem egy sütit a férjikém kedvéért, mert gondoltam ez majd felvidít...annak örülök, hogy az ő kedvéért sütöttem, de amúgy....jól szétkaptam vele a konyhát...és álmos vagyok,. pedig el kell mosogatnom még, mert ha holnapra itt marad akkor a maradék életkedvem is elmegy..Nah jó ez most túlzás, de tényleg nem vagyok formában...

...hetek óta nem is készítettem semmit...pedig szeretnék..vagy nem?nem is tudom...azt hiszem inkább nem, met ha igazán szeretnék akkor lenne valami...de nincs....

...unalmas vagyok..nem is tudom ezt a bejegyzést minek teszem:D:D:D:D...Talán azért hogy ki tudjam mosolyogni a szerencsétlenkedésemet...

Leírok pár rosszat, hátha akkor megszűnik...:

Rossz, hogy minden nap itt kell hagynom a gyerekeimet a nagymamákkal és rossz, hogy a lányom azt mondja sírva "anya hiányzol"..mert nekem is állatira hiányzik mindegyikük...

Rossz, hogy mindennap úgy megyek be dolgozni, hogy megtapossák a lelkemet, megaláznak, érdemben a munkakörömnek megfelelő munkát nem adnak...

Rossz, hogy rágalmaznak és nem becsülnek meg, holott úgy érzem nem adtam rá okot.

Rossz a tehetetlenség, dühös vagyok miatta...

Rossz, hogy korán elmegyek és későn jövök haza....

Rossz hogy úgy érzem szétcsúsznak a dolgaim..

Rossz, hogy anyós kotor a gyerekek szekrényében...utálom hogy semmi nem úgy van ahogy hagytam...mindenki kotor, csak én nem mert nem vagyok itthon:D...

Rossz, hogy alig találok kapaszkodót amiért minden reggel felkelek, felszállok a buszra, majd át a vonatra, felveszem a kulcsot, kinyitom az irodát, kitárom az ablakot, és leülök az asztalomhoz, amit gyűlölök, mosolygok az emberekre akik nem a barátaim, nem szeretem őket, magánemberként átnéznék rajtuk...

Rossz, hogy alig van körülöttem emberséges ember az irodán...

Jó...hogy én úgy érzem még mindig ember vagyok és csak azért jó, hogy fáj ez az egész, mert így érzem, hogy igen én még ember vagyok, nem fogom azt mondani, hogy nem érdekel...és igen is fel fogok kelni holnap is, be fogok menni és mosolyogni fogok, mert én ilyen vagyok...Jah és ami nagyon fontos hálás köszönet azoknak a kollegáknak akik minden nap jó szívvel ( egy másik irodáról), mosolyogva -amikor a ragszámos guriga lefogy- odahozzák nekem, azt az aprócska kis papírhengert, hogy vigyem haza a kislányomnak, hogy alkossunk belőle valami klasszat...Meg azoknak akik megkérdezik, hogy hogy bírom elviselni ezt az egészet...mert nekik is köszönhetem valahol hogy még el tudom...

Ráadásul így visszaolvasva az én bajom milyen csipp csupp történet itt sokatokéhoz képest...Szóval az a helyzet, hogy nincs is okom nyafogni...Szégyenlem is magam emiatt, de az az igazság, hoghy ettől még simán sírni tudnék... Önző disznófülű vagyok, megyek inkább mosogatni..Ugye?Megmondtam, hogy jobb ha nem írok...Akkora de akkora kacvac van a fejemben....

Babázós..

...időszakomat éltem az elmúlt két hétben....Még ruhája nincs igazából, így csak bugyiban meg zokniban mutatom, de legalább van polója:D:D:D:D....Jó jó a sminkje se tökéletes, de hát ha én se sminkelek nem tudhatom hogy is kell ezt jól csinálni:D:D:D...Nah lényeg a lényeg a lánykámnak tetszik, húzza vonja... sőt a fiam is, így megvan a köv project :D:D:D:D...A neve még képlékeny...Majd meglátjuk mit választ a kishölgy...Sok sok szeretettel készítettem:D:D:D...