Tartozom egy bejegyzéssel

Kicsikatónak.. amit ez úton jelzek, hogy nem felejtettem el, minden nap lelkiismeret furdallásom is van miatta, csak most én is csatlakoztam az itthoni HEF (helyi elfekvők ) klubjához, és csak lézengek...csupa negatív 7 dolog jut eszembe, mint pl. utálom, hogy betegek a gyerekeim, gyűlölöm az ovink hozzáállását, nem értem miért visznek be az oviba anyukák/apukák beteg gyerekeket...mi lehet fontosabb a gyerekük egészségénél, miért nem gondolnak bele, hogy pl mit okoznak ezzel egy csomó másik kis ovisnak, annak kistesóinak, szüleinek....szóval nem annyira vagyok most pozitív így két hónap betegeskedés után...ezért halogatom...nem vagyok mák formában...de nem felejtem el...csak gondoltam szólok...zűrösek a gondolataim mostanában...sűrűn próbálgatom az egyik kedvenc gondolatomat amit Drág Hancusomnak mondtam nemrég, hogy mi bikák csak akkor jövünk ki a gödörből ha a saját fülünknél fogva kirángatjuk magunkat...hát igen rángatom a fülem gyerekek, már majd le szakad...de még ülök a sárban....igyekszem megtartani a humorérzékemet...ami baromira nem könnyű...lehet ha túl leszünk ezen leírom mit hagytunk magunk mögött az elmúlt két hónapban..egészen pontosan dec. 4 óta....de lehet nem, mert akkorra már nem lesz jelentőssége...