Rég jelentkeztem...

....mostanában igen lassan készülgetnek a dolgaim...azért ügyködök a háttérben, csak annyi minden van körülöttem...

Amiket most mutatnék nektek azt egy számomra nagyon kedves kolleganőmnek készítettem. Nyugdíjba ment és úgy gondoltam szeretnék adni neki valamit amit csak tőlem kaphat és ha ránéz eszébe jutok..A mackó számomra a szeretet és bölcsesség jelképe, ezért elmaradhatatlan volt, hogy Zsófinak is készítsek egyet..Zsófiról meg kell említenem, hogy nála segítőkészebb,önzetlenebb, szeretetre méltóbb embert nem nagyon ismerek, nagyon jó érzés, hogy megismerhettem!

Lalalala lalalala....

Próbáltam Elmoról képet készíteni, de csak Patrikkal együtt ment:D:D:D:D....elválaszthatatlanok azóta az egy órája amióta befejeztem:D:D:D:D

Elmo vár....lalalala lalalala Elmo vár:D:D:D:D:D:D:D:D...Patrik nagyon szereti ezt a piros kis szörnyikét, amit megmondom őszintén én nem is nagyon bánok:D:D...Ezért is gondoltam, hogy itt az ideje, hogy elkészítsem neki...Sajna ő még igen fukaron bánik a szavakkal..Pontosabban saját szókincset használígy Elmó neve nála: Lalala:D:D:D:D...Aki ismeri az tudja, hogy a mese elején Elmo így énekel:D.

Ma szerettem volna..

...ide valami vidám bejegyzést írni...nah de ha nem vagyok az úgy igazán nagyon bent, akkor hogy is legyen ez?....

...sütöttem egy sütit a férjikém kedvéért, mert gondoltam ez majd felvidít...annak örülök, hogy az ő kedvéért sütöttem, de amúgy....jól szétkaptam vele a konyhát...és álmos vagyok,. pedig el kell mosogatnom még, mert ha holnapra itt marad akkor a maradék életkedvem is elmegy..Nah jó ez most túlzás, de tényleg nem vagyok formában...

...hetek óta nem is készítettem semmit...pedig szeretnék..vagy nem?nem is tudom...azt hiszem inkább nem, met ha igazán szeretnék akkor lenne valami...de nincs....

...unalmas vagyok..nem is tudom ezt a bejegyzést minek teszem:D:D:D:D...Talán azért hogy ki tudjam mosolyogni a szerencsétlenkedésemet...

Leírok pár rosszat, hátha akkor megszűnik...:

Rossz, hogy minden nap itt kell hagynom a gyerekeimet a nagymamákkal és rossz, hogy a lányom azt mondja sírva "anya hiányzol"..mert nekem is állatira hiányzik mindegyikük...

Rossz, hogy mindennap úgy megyek be dolgozni, hogy megtapossák a lelkemet, megaláznak, érdemben a munkakörömnek megfelelő munkát nem adnak...

Rossz, hogy rágalmaznak és nem becsülnek meg, holott úgy érzem nem adtam rá okot.

Rossz a tehetetlenség, dühös vagyok miatta...

Rossz, hogy korán elmegyek és későn jövök haza....

Rossz hogy úgy érzem szétcsúsznak a dolgaim..

Rossz, hogy anyós kotor a gyerekek szekrényében...utálom hogy semmi nem úgy van ahogy hagytam...mindenki kotor, csak én nem mert nem vagyok itthon:D...

Rossz, hogy alig találok kapaszkodót amiért minden reggel felkelek, felszállok a buszra, majd át a vonatra, felveszem a kulcsot, kinyitom az irodát, kitárom az ablakot, és leülök az asztalomhoz, amit gyűlölök, mosolygok az emberekre akik nem a barátaim, nem szeretem őket, magánemberként átnéznék rajtuk...

Rossz, hogy alig van körülöttem emberséges ember az irodán...

Jó...hogy én úgy érzem még mindig ember vagyok és csak azért jó, hogy fáj ez az egész, mert így érzem, hogy igen én még ember vagyok, nem fogom azt mondani, hogy nem érdekel...és igen is fel fogok kelni holnap is, be fogok menni és mosolyogni fogok, mert én ilyen vagyok...Jah és ami nagyon fontos hálás köszönet azoknak a kollegáknak akik minden nap jó szívvel ( egy másik irodáról), mosolyogva -amikor a ragszámos guriga lefogy- odahozzák nekem, azt az aprócska kis papírhengert, hogy vigyem haza a kislányomnak, hogy alkossunk belőle valami klasszat...Meg azoknak akik megkérdezik, hogy hogy bírom elviselni ezt az egészet...mert nekik is köszönhetem valahol hogy még el tudom...

Ráadásul így visszaolvasva az én bajom milyen csipp csupp történet itt sokatokéhoz képest...Szóval az a helyzet, hogy nincs is okom nyafogni...Szégyenlem is magam emiatt, de az az igazság, hoghy ettől még simán sírni tudnék... Önző disznófülű vagyok, megyek inkább mosogatni..Ugye?Megmondtam, hogy jobb ha nem írok...Akkora de akkora kacvac van a fejemben....

Babázós..

...időszakomat éltem az elmúlt két hétben....Még ruhája nincs igazából, így csak bugyiban meg zokniban mutatom, de legalább van polója:D:D:D:D....Jó jó a sminkje se tökéletes, de hát ha én se sminkelek nem tudhatom hogy is kell ezt jól csinálni:D:D:D...Nah lényeg a lényeg a lánykámnak tetszik, húzza vonja... sőt a fiam is, így megvan a köv project :D:D:D:D...A neve még képlékeny...Majd meglátjuk mit választ a kishölgy...Sok sok szeretettel készítettem:D:D:D...

Ismételten egy jó ügy margójára...

...nehéz megfelelő szavakat találni amikor egy gyermekeimmel hasonló korú beteg kisgyerekről olvas az ember lánya...Szeretnék segíteni...Megosztom a blog címét hátha valaki tud segíteni nekik......Veres Csabika blogja.

Itt is olvashatsz Csabikáról

Baritáskák...

..a gyerekeimnek..Kicsit lassan észült el, de miután nem az volt a cél, hogy ezt a nyuszi hozza (sajna ismerik a munkáimat, egyből lebuktam volna, ha én a nyuszi nevében adom át) nem volt gáz, hogy csak hétfő délutánra készültem el velük..Szerintem nagyon örültek neki, most is ezekkel játszanak:D...Reggel még pizsiben is azokkal flangáltak:D:D:D...

Játék...

Bogárkreánál..részletekért katt a képre

Játék...

Hekkánál..részletekért katt a képre:

Sokat gondolkodtam azon.......

...hogy írjak-e erről vagy sem, de amint látjátok....:D:D:D...Nem annyira vidám téma, ráadásul engem igen rosszul érint, de most már lassan egy hónapja megy élesbe és eljutottam odáig, hogy van amikor tudok mosolyogni azon milyen undorító embereket hord a hátán a föld... Nem tudom ki tudja vagy sem, de a kicsi fiam október 7-én tölti be a harmadik életévét. Sajnos azt nem tudtam vállani, hogy csak GYES-re menjek vele -annak ellenére, hogy nagyon nagyon szerettem volna vele lenni amíg csak lehet itthon, nem szívesen bízom őt másra, ahogy szerencsére ezt a lányommal egészen sokáig nem is kellett tennem-, mert anyagilag annyira rossz pozícióba kerültünk volna, hogy ezt nem mertem megkockáztatni, így utána jártam a szabadságomnak és kivettem azt a felgyűlt 143 napot..Gyakorlatilag így 2011.május 2-án kell először dolgozni mennem. Igazából ez csak az előzménye annak amit szeretnék elmesélni. Képzeljétek tudtam, hogy a főnököm nem bírja a képem, de azt nem, hogy szemrebbenés nélkül előadja majd, hogy jobb lenne ha távoznék, az arcomba.... Konkrétan ez úgy történt, hogy egy alkalommal amikor a személyzeti iroda miat bementem papírokat aláírni és meglátott behivatott és előadta, hogy mennyire megváltoztak a jogszabályok ami alapján dolgozunk ( én köztisztviselő vagyok, hatóság engedélyezéssel foglalkozom), hogy utánajártak nekem nem kell semmilyen vizsgát letennem, minden jogosultságom megvan ahhoz hogy ezt a munkát végezzem, (közig. vizsgák, végzettség, több mint 10 év gyakorlat) aztán egyszer csak kibökte, hogy nagyon kevés a munkájuk és jobb lenne ha lenne jobb állásajánlatom elfogadnám. Első körben ledöbbentem...Az odáig ok, hogy a közvetlen főnököm egy személyes konfliktus miatt ( ez még akkor történt amikor sima kollegák voltunk) utál, de hülyének is néznek? Munka melletti GYES-en vagyok jelenleg, ez ugye a kisfiam 3 éves koráig véd, utána pedig kötelesek visszavenni 30 napra. Ezt követően mire ez lejár betöltöm a több mint 12 évet ezen a munkahelyen, ez után elvileg 4 hónap végkielégítés járna, illetve ugye 2 hónap felmondási idő.... Azt gondolták én bolond módon elköszönök ettől... Igazán undorító dolog ez szeritem. Nem az a baj, hogy ha nem tudnak alkalmazni elköszönnének, kifizetik ami jár azt viszlát, hanem az hogy ők ezt úgy gondolták, hogy velem tetetik meg, mindenféle juttatás kifizetése nélkül. Aki kicsit otthon van ebben a munkában az tudja, hogy cseppet sem leányálom.Igen nehéz helytállni a napi szinten változó jogszabályrengetegben, ami sokszor igen túlbonyolítja az eljárásokat. Úgy gondolom, hogy az ide beleölt időm megérdemelne annyit, hogy ezt a nekik pitiáner összeget kifizessék. Azóta volt egyetlen telefonon történt beszélgetésem a főnökömmel, amikor szerettem volna előre megbeszélni vele, hogy egy nap szabadságra lenne szükségem május végén és hogy ezt engedélyezi-e majd (az oviban lenne a lányomnak programja, ahova szerettem volna elmenni, mivel a lányom sajnos nem bírja a buszt és nem szerettem volna ha emiatt kimaradna ebből a kirándulásból, és erre fel kellett előre iratkozni). Erre a főnököm igen fura hangnemben előadta, hogy megmondta, hogy nem tud munkát adni és értsem meg ő csak jóindulatból mondja, hogy jobb lenne ha elmennék, illetve gyorsan hozzátette, hogy itt és itt látott ilyen álláshirdetést. Szerintetek?Jóindulatú dolog az amikor ilyen szinten ki akar készíteni, minden alkalommal amikor véletlenül összefutunk közli, hogy jobb lenne ha távoznék, holott jogilag minden jogom megvan arra, hogy ott legyek, elvilg van egy helyettesem akit határozott idővel vettek fel az én állásomba. Közölték velem, hogy nincs elég munka, csak azoknak akik ott vannak. Holott ezek között az emberek között az is ott van aki az én helyemen csücsül és ennek tudatában ment oda. Képesek kirakni egy két gyerekes anyukát azért, mert nekem minden végzettségem megvan ami nekik, vagyok ott olyan régen mint a közvetlen főnököm. Véleményem szerint a pozíciójukat féltik, hiszen az elmúlt 6 évben aki körülöttem régi kolleganő /kollega volt vagy felmondott, vagy fegyelmivel van ott...Mondjuk a habon a meggy az az hogy azt akarják önkéntesen lépjek ki, holott nekem ez nem éppen jó megoldás.Szerintetek? Ez jóindulatú és nekem lelkendeznem kéne, hogy kedvesek velem? Valóban hagyni kéne kicsinálni magam, vagy megfutamodni?Nagyon sokat gondolkodtam rajta. Beszéltem ügyvéddel is...Van egy irány amit én gondolok, de kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Jó ügy margójára...

http://segitsszilvinek.blogspot.com/ Szerintem fontos, hogy az ilyen ügyek mellé odaálljunk...legalább azzal, hogy egy ilyen egyszerű kérést teljesítsünk, hogy megosztjuk minnél több emberrel, hátha valaki tud segíteni.

Apró kezek...

..ha alkotnak...Mindenféle csodák kerülnek ki a kezük alól...(pocsék minőségű) képek különösebb komment nélkül..imádom őket:D...

Fanni születésnapi zsúrja...

Kincses térkép, Fanni madárkájával, festett gipszfiguráival...

Diótorta

múltkor kipróbált Tortaimádó csokis-vaníliás tortája

Hekkánál látott katicabogárkáról jutott eszembe, hogy apró kis bogarakat készítek a gyerekeknek...így sikerült...sokat vaciláltam rajta, hogy legyen-e lábuk, de végül amikor alszanak a katicák behúzzák a lábacskáikat....:D:D:D:D..Na jó be kell vallanom, hogy nem csak ez volt az ok, nem nagyon tetszett lábakkal...pici volt és a sok láb annyira furává tette, hogy elvesztette katica mivoltát, olyan volt mint egy kis pók....

...szerintem nagyon jó kis murira sikeredett....5 éves lett a kishölgy és miután a tavalyi születésnapi bulin is nagyon jó kis csapat volt itt nálunk, igazán jól szórakoztunk, gondoltam idén is kitalálok valamit és megrendezzük...

13 kisgyerkőcre terveztem a bulit ( az enyémekkel együtt, egy kislány lemondta az elején, egy kisfiú, meg a buli előtti nap lebetegedett) és végül 11-en össze is jöttünk , illetve a szülők jó része is itt volt, aminek részemről nagyon örültem.Azt találtam ki, hogy kincsvadászatra építem fel a programot...Az elején mindenki húzott tőlem egy- egy papírdarabot, amik az általam rajzolt ( csekély rajztudással hajnali kettőkor firkantott) térkép szétvágott darabjai voltak.Nulladik lépésben jól meg kellett figyelni, hogy mi van rajta, majd összeilleszteni..Igen hamar rájöttek, hogy kincskereső térkép:D:D:D, és nagyon gyorsan sikerült összeállítaniuk...Az első feladat az volt, hogy meg kellett keresni a térképen szereplő pontokata pingvineknél jégkocka olvasztás volt természetesen kincsekért:D , apró rézlovacskákat fagyasztottam mindegyikbe, adtam egy vizipisztolyt, pár szivacsot, és egy tálat segédeszköznek..Nagyon ügyesen rájöttek, hogy bele kell dobni meleg vízbe..Második ponton puzzle darabokat rejtettünk el a férjemmel a gyerekszobában ( egy 12 db-os fa puzzle darabjait) ezt kellett megtalálni összeépíteni.3. ponton táncoltunk egyet a majmocskákkal akik bulit rendeztek: Riszálom úgyis úgyisra:D:D:D, hogy picit lazuljanak a gyerekek, nehogy uncsi legyen a sok figyelem...4. ponton kreatívkodhattak kicsit ( férjem egész héten gipszfigurákat öntött:):):):), minden este két tálcával) gipszfigurákat festettünk temperával ( annyira édesek voltak, volt vagy 60 gipszfigura és mindenki megkérdezte, hogy festhet-e kettőt:D:D:D.Nagyon ügyesek voltak, szuper figurákat készítettek, igazából nem is kellett vészesen nagy segítség a tempera körül (köszi Polly, hogy segítettél!!!!). Ugyan itt madárkákat is készítettünk..Voltak papírmasé golyóim, fogpiszkálóval összeillesztettük a fejet+testet, majd előre kifúrt lyukakba szárnyakat, farkat ragasztottunk színesre festett madártollakból, csőrt fogpiszkálóból, filccel szemet rajzoltak...Olyan lelkesen csicseregve munkálkodtak, hogy nagyon jó volt őket nézni....5. kincs előtti utolsó ponton oroszlánt kellett elcsalogatni az örző pozíciójából:D...Szerintem igazán viccesre sikeredett...előkaptam Fanni műanyag kajakészletét (banán, paprika, pipi, kagyló), hogy vajon ezzel meg ezzel el lehet csalogatni az oroszlánt az ajtóból?Jót vigyorogtam a bableveses fazéknál, meg akkor amikor az egyik szülő a sült csirkére igent mondott:D:D:D:D...naná, hogy elsütöttem a poént, hogy láttál már kis kötényben kukta sipkában oroszlánt a szavanna közepén sült csirkét sütni:D:D:D?Mindenki jót kuncogott, hogy csőbe húztam ( még ő is)...nah szó mi szó a végén elcsalogattuk az oroszlánt a pozíciójából és elénk tárult a kincs...ami egy pinata volt...Papírmasé oroszlán, egész héten ezen munkálkodtam, hogy felépítsem....jaaaaj nem is gondoltam voltna, hogy végül mekkora sikere lett...Anyósomtól elkértem egy lekvárfőző fakanalat és mindenki megpüfölhette kicsit...mondjuk túl jól sikerült és nem akart szétesni...Hallottatok 11 gyereket egyszerre kántálni, hogy "Essen szét'Essen szét!"...Szerencsére Polly nagylánya Niki megmentett , mert a 3 réteg papírmasé keménynek bizonyult de neki sikerült szétütnie és VÉGRE ELŐHULLOTTAK A KINCSEK...cukorka, csoki és a horgolt csicsikázó mini katicabogárka akit Hekkagurumi ihletett, bár az enyémek messze nem lettek olyan cukik, mint az övé, de nagyon nagyon nagy sikert arattam...

Süttöttem két tortát, meg fanta sütit, sós rudakat...Hát jól sikerült, agyon dícsértek a szülők, a gyerekek mosolyogtak, kacagtak, lelkesedtek, a tortát úgy szétkapták seperc alatt éééésss elfogytak a nagy szeletek, pedig minden szülő arra várt, hogy majd amit a gyerek hagy...Háháááá, de nem nagyon maradt a nagy szeletekből:D, mert isteni a Tortaimádónál talált recept..olyan jó kis nyüzsi volt körülöttünk, teljesen felpörgetett, most is mosolygok, hogy erről írok, és ma a lányom is egész nap olyan kis vidám volt...Nyugodtan mondhatom , hogy megérte az egész heti éjszakázás, titkolózás a lányom előtt ( aki minderről szintén a bulin értesült), a pénteki 3 óra alvás után mosolyogva toppon lenni és mindent kézben tartani....Szülőnek lenni nagy öröm!Akkor is ha néha picit nehéz. Remélem ez a kis vidám délután még sokáig mosolyt csal a résztvevők arcára!Itt is mindenkinek köszönöm a részvételt:D!

Egy kis nosztalgia..

.., mert annyira szeretem...5 éve 1 órája és egy perce 2006.március 15-én 22:22 perckor született meg a mi kis Kincsünk, a szemünk fénye, kis banyám, tündérbogaram....Hűűű mekkorát nőtt....mindene:D:D:D, pl a szája is, de nem bánom, még ha néha el is fáradok rettenetesen...mindig úgy csicsereg mint egy kismadár...tulajdonképpen még azt is szeretem amikor igazi nő és hisztizik:D:D:D...A feje búbjától a kislábujjáig minden porcikáját...Nem is gondolnám, hogy milyen kis törékeny virágszál volt kisbabaként:D:D:D:D, nosztalgiáznak a gondolataim, peregnek a fényképek...Nincs is erre elég szó...Imádom..megmutatom nektek egy picitD:D:D:D miből lesz a cserebogár... A teljesség igényenélkül....annyi de annyi képet ide tudnék tenni....csak nincs hely, meg idő meg ilyesmik:D:D:D...Nosztalgia ezerrel:D...Heh több mint egy órája szerkesztgetem ezt a bejegyzést:D...