2011. április 3., vasárnap

Sokat gondolkodtam azon.......

...hogy írjak-e erről vagy sem, de amint látjátok....:D:D:D...Nem annyira vidám téma, ráadásul engem igen rosszul érint, de most már lassan egy hónapja megy élesbe és eljutottam odáig, hogy van amikor tudok mosolyogni azon milyen undorító embereket hord a hátán a föld... Nem tudom ki tudja vagy sem, de a kicsi fiam október 7-én tölti be a harmadik életévét. Sajnos azt nem tudtam vállani, hogy csak GYES-re menjek vele -annak ellenére, hogy nagyon nagyon szerettem volna vele lenni amíg csak lehet itthon, nem szívesen bízom őt másra, ahogy szerencsére ezt a lányommal egészen sokáig nem is kellett tennem-, mert anyagilag annyira rossz pozícióba kerültünk volna, hogy ezt nem mertem megkockáztatni, így utána jártam a szabadságomnak és kivettem azt a felgyűlt 143 napot..Gyakorlatilag így 2011.május 2-án kell először dolgozni mennem. Igazából ez csak az előzménye annak amit szeretnék elmesélni. Képzeljétek tudtam, hogy a főnököm nem bírja a képem, de azt nem, hogy szemrebbenés nélkül előadja majd, hogy jobb lenne ha távoznék, az arcomba.... Konkrétan ez úgy történt, hogy egy alkalommal amikor a személyzeti iroda miat bementem papírokat aláírni és meglátott behivatott és előadta, hogy mennyire megváltoztak a jogszabályok ami alapján dolgozunk ( én köztisztviselő vagyok, hatóság engedélyezéssel foglalkozom), hogy utánajártak nekem nem kell semmilyen vizsgát letennem, minden jogosultságom megvan ahhoz hogy ezt a munkát végezzem, (közig. vizsgák, végzettség, több mint 10 év gyakorlat) aztán egyszer csak kibökte, hogy nagyon kevés a munkájuk és jobb lenne ha lenne jobb állásajánlatom elfogadnám. Első körben ledöbbentem...Az odáig ok, hogy a közvetlen főnököm egy személyes konfliktus miatt ( ez még akkor történt amikor sima kollegák voltunk) utál, de hülyének is néznek? Munka melletti GYES-en vagyok jelenleg, ez ugye a kisfiam 3 éves koráig véd, utána pedig kötelesek visszavenni 30 napra. Ezt követően mire ez lejár betöltöm a több mint 12 évet ezen a munkahelyen, ez után elvileg 4 hónap végkielégítés járna, illetve ugye 2 hónap felmondási idő.... Azt gondolták én bolond módon elköszönök ettől... Igazán undorító dolog ez szeritem. Nem az a baj, hogy ha nem tudnak alkalmazni elköszönnének, kifizetik ami jár azt viszlát, hanem az hogy ők ezt úgy gondolták, hogy velem tetetik meg, mindenféle juttatás kifizetése nélkül. Aki kicsit otthon van ebben a munkában az tudja, hogy cseppet sem leányálom.Igen nehéz helytállni a napi szinten változó jogszabályrengetegben, ami sokszor igen túlbonyolítja az eljárásokat. Úgy gondolom, hogy az ide beleölt időm megérdemelne annyit, hogy ezt a nekik pitiáner összeget kifizessék. Azóta volt egyetlen telefonon történt beszélgetésem a főnökömmel, amikor szerettem volna előre megbeszélni vele, hogy egy nap szabadságra lenne szükségem május végén és hogy ezt engedélyezi-e majd (az oviban lenne a lányomnak programja, ahova szerettem volna elmenni, mivel a lányom sajnos nem bírja a buszt és nem szerettem volna ha emiatt kimaradna ebből a kirándulásból, és erre fel kellett előre iratkozni). Erre a főnököm igen fura hangnemben előadta, hogy megmondta, hogy nem tud munkát adni és értsem meg ő csak jóindulatból mondja, hogy jobb lenne ha elmennék, illetve gyorsan hozzátette, hogy itt és itt látott ilyen álláshirdetést. Szerintetek?Jóindulatú dolog az amikor ilyen szinten ki akar készíteni, minden alkalommal amikor véletlenül összefutunk közli, hogy jobb lenne ha távoznék, holott jogilag minden jogom megvan arra, hogy ott legyek, elvilg van egy helyettesem akit határozott idővel vettek fel az én állásomba. Közölték velem, hogy nincs elég munka, csak azoknak akik ott vannak. Holott ezek között az emberek között az is ott van aki az én helyemen csücsül és ennek tudatában ment oda. Képesek kirakni egy két gyerekes anyukát azért, mert nekem minden végzettségem megvan ami nekik, vagyok ott olyan régen mint a közvetlen főnököm. Véleményem szerint a pozíciójukat féltik, hiszen az elmúlt 6 évben aki körülöttem régi kolleganő /kollega volt vagy felmondott, vagy fegyelmivel van ott...Mondjuk a habon a meggy az az hogy azt akarják önkéntesen lépjek ki, holott nekem ez nem éppen jó megoldás.Szerintetek? Ez jóindulatú és nekem lelkendeznem kéne, hogy kedvesek velem? Valóban hagyni kéne kicsinálni magam, vagy megfutamodni?Nagyon sokat gondolkodtam rajta. Beszéltem ügyvéddel is...Van egy irány amit én gondolok, de kíváncsi vagyok a véleményetekre.

8 megjegyzés:

Mák írta...

Ami hozzá fűni valóm van az annyi, hogy úgy de úgy szeretnék egy normális családbarát munkahelyet....Van egyátalán ilyen?Jó szakember vagyok...és megalázónak érzem ezt a helyzetet, de nem akarom hagyni magam...szégyen amit csinálni akarnak....

Polly írta...

Nem tudok jó tanácsot adni sajnos :(

A pénz, amitől elesnél, nem kis összeg, a mai világban kár lenne veszni hagyni.
Viszont idegileg ki fognak csinálni.

Ügyvéd mit tanácsolt?

Mák írta...

Erre a kérdésedre most itt azért nm válaszolnék, mert ez egy nyílvános blog...Nem biztos hogy annyira jó nekem ha ők is esetleg idetévednek:D.De priviben szívesen elmondom, ahogy messengeren meg is tettem közben:D

Huligánlány írta...

Hát, Mák, szerintem ez potn az a szitu, amikor neked NEM SZABAD hagynod magad... kérdés, hogy mennyire vagy képes a gheléyzetet elviselni? Mert van aki beveszi a lesz@rom tablettát, de van aki nem tudja...
nem irigyellek...

Mák írta...

Az a helyzet, hogy igazából nem tudom, mert még sosem voltam ennyire durva szituban...Úgy gondolom, hogy akinek gyerekei vannak az anyatigrissé válik, és mindent megtesz annak érdekében, hogy megvédje a nyugodt egzisztenciáját a családjának...gondolom erre képes vagyok...mert itt vannak a gyerekek....fogalmam sincs..egyenlőre amit gondolok az DÜH...de tudom kezelni....pofátlannak érzem ezt az egészet...azt hogy behívatnak és elhangzik ez 6 fül között tanuk nélkül...de ugye le nem írnak semmit..meg azt érzem, hogy úgy gondolja "fegyver puffogtatásra" majd visszavonulok...Feltettem neki kérdéseket, hogy igen igen és ki van a helyemen, miért nem őt akarják kirúgni, hogy hogy gondolja, hogy jóindulatú figyelmeztetésnek veszem ezt, amikor azt akarják, hogy két gyerekkel elveszítsem a munkámat....ezekre a kérdésekre nem válaszolt. Biztos, hogy nem az én érdekeimet szeretné képviselni:D...hanem csak azt akarja lépjek le...Mondjuk nagyon durva helyzetig nem mehet el, mert főnökei neki is vannak....

Kiskalács írta...

Sajnálom Mákom. Szar helyzet. :(
Én is kitartanék a jogaim mellett.
Aztán meg jó alaposan körbe néznék állás ügyileg. Ilyen szar helyen ezek után ha lehetne sem maradnék, csak annyit, amennyit muszáj.

Edelweiss írta...

Mákocska, én sem tudok Neked okosat mondani, de azt hiszem nem tenném meg nekik azt a szívességet, hogy önként és dalolva távozok. Felvenném a pléhpofát és kivárnám amíg elküldenek, közben meg nagyon vigyáznék, hogy a munkámba ne tudjanak belekötni. Sok időt lehúztál ott, ha már menni kell, legalább ami jár azt ne veszítsd el egy ... miatt.

Mák írta...

Köszönöm szépen!Azért jó, hogy ti is többen úgy látjátok, hogy ki kell magamért állni...

Kalika én sem szeretnék tovább maradni, mint ameddig nagyon muszáj, de azt gondolom, hogy 12 évet nem fogok senki mocskos felszóllítására félredobni és nézzen csak minden nap szembe azzal a ténnyel, hogy akár mit is mond a jóindulatával kapcsolatban igazából ok nélkül egy kétgyerekes anyukát akar kicsinálni.Megjegyzem ez nem lenne baj, ha ezt korrekten tenné, egyenesen elém állva és azt modaná ezt és ezt kifizetem és váljunk el egymástól.Ehelyett ugye nagyon nem ezt szeretné...