2012. május 25., péntek

Fáj a kicsi szívünk....

Május 7-én hajnalban meghalt a férjem nagymamája, aki az én drága nagymamám is lett amikor bekerültem a családba 9 évvel ez előtt..Attól a pillanattól kezdve, hogy megismert, mint az unokájához tartozó lányt én voltam az akit csak mindig úgy emlegetett "a mi kisleányunk"...Szerencsés vagyok, mert hihetetlen mértékű szeretet vesz körül amiért igen hálás vagyok...Ami a Drága Nagymamával történt igen mélyen érint, nem is nagyon tudnék az ezzel kapcsolatos érzéseimről, gondolataimról beszélni, annak ellenére, hogy a mama 2012.április 20-án betöltötte a 90. életévét, szép kort élt meg, azt gondolom -szeretném azt hinni, hogy az utolsó 3 napot leszámítva boldog kiegyensúlyozott, a szeretett családja körében élt élete volt. Konkrétan pár nappal a halála előtt végigénekelt egy egész délutánt amikor ünnepeltük a családi körben a születésnapját. Igazából nem is szeretnék erről többet írni, viszont van még valaki az én életemben aki hasonlóan hozzám ragaszkodott a dédikéjéhez, Ő a kisfiam. Azt gondolom az anya ösztöneim nagyon jók, általában kiegyensúlyozott a gyermekeim lelkivilága, most viszont teljesen tanácstalan vagyok. Patrik szenved. Nem tud róla beszélni, de én tudom, hogy ez a baj... Teljesen megváltozott a viselkedése, érzem, hogy aggasztja, de nem tudja elmondani.Próbálok sokat beszélgetni vele, de érzem, hogy ez most nem elég...Tanácstalan vagyok, hogy hogyan tudnám helyrerakni a kisfiam lelkivilágát,mert apró jelek vannak, de vannak....Fogalmam sincs, hogy ezt a témát honnan közelítsem meg...Közte és a Dédike között különleges cinkos kapcsolat volt és rettenetesen hiányzik neki, többször ok nélkül elsírja magát, megkérdezi, hol van a dédike, szemrehányóan közli, hogy ő nem látja a mennybe... megkérdezi az angyalok rosszak-e hogy nem engedik haza...Fél a sötétben, nagyon anyás lett (eddig is az volt, de ez most több...)...módszeresen mindenki ugyan azt mondja neki, de látom,  hogy nincsenek a helyén a dolgok nála....Szerintem a rémálmok annak köszönhetőek, hogy fél attól, hogy mi is elmegyünk az angyalokhoz, de erről nem beszél...3 éves....a 6 éves lányom teljesen másképpen reagált...Segítsetek, ötletekkel mi a fenét csináljak..Rettentően aggaszt, annyi minden más is van Patrikkal, ez most nagyon nem hiányzik...

4 megjegyzés:

Ledorka írta...

:(( Sajnálom... Csak közhelyeket tudnék írni... Nézegessétek a Dédi képeit, beszéljetek róla, és arról, hogy figyel benneteket, de csak ő láthat benneteket. Sosem felejtitek el,és most is nagyon sezreti Patrikot... Énekeljétek a dalait...

Fáni írta...

Az én lányom egy este leüt a kis unokámmal csillagokat nézegetni. Megkeresték a legfényesebb csillagot - egy gyermek azt tudja beazonosítani -, és azt mondta, a Dédi csillag lett, az ott fent, és onnan vigyáz ránk, a szívünkben mindig ott van. És ugyanazt tették, mint amit Lidércke írt. Remélem sikerül Patrik kis szívét megnyugtatni.

Mák írta...

Lidércke: Rengeteget beszélgetek vele pont így ahogy leírtad, de ő nem érti , hogy miért nem válaszol, ha felnéz az égre miért nem látja ha ott van fent az angyalkákkal a felhők között...A fénykép és a dalai vége sírás, így ezt nem tudom mennyire praktikus.Tegnap este megint beszélgettem vele amikor olyan kis anya anya gyere de, búj ide volt és azt kérdezte tőlem: -Anya az angyalok miért rosszak?- Hirtelen nem értettem mért kérdezi, így mondtam neki, hogy nem rosszak és megkérdeztem, hogy miért gondolod, hogy rosszak?A válasza az volt, hogy: -Azért mert elvitték a Dédit és nem engedik haza.- Megdöbbentem, hogy ezt a kettőt így hozta össze, mert nem így meséltük neki, hogy az angyalok vitték el.Konkrétan azt mondtuk neki, hogy a Dédi mama nagyon elfáradt és elment a Mennybe találkozni a papával, a szüleivel az angyalokhoz, ott fog pihenni, stb.. stb...Patrik akkor azt kérdezte: - Anya, mivel ment a Dédi mama az angyalokhoz?Busszal?- Mondtuk neki, hogy oda nem jár busz kisfiam.Utána megkérdezte, hogy: - Autóval? Mondtuk neki, hogy oda nem tud ilyen járműveken menni...Patrik elgondolkodott majd egy kis idő múlva azt mondta: - Tudom már anya, a Dédi mama elsétált az angyalokhoz a bottal...Az a helyzet, hogy erre igen nehéz volt megszólalnom, mert a mama az utolsó időben mindenhova bottal ment.Úgyhogy azt mondtuk neki igen kisfiam elsétált a bottal....Olyan fura ez az egész, mert én meg voltam győződve róla, hogy a lányomat fogja jobban megviselni és ő rajta egyenlőre semmi nem látszik.Viszont a kisfiam tegnap mondta nekem, hogy anya nekem már csak két mamám van.Persze mondtuk neki, hogy neki mindig 3 mamája lesz, mert a Dédi most is nagyon szereti őt és figyel a felhők közül..Nagyon nehéz elmagyarázni neki...

Fáni ez a csillagos megoldás lehet jó lenne...még átgondolom...Talán kézzelfoghatóbb lenne....Mert azt hiszem az a legnagyobb baj, hogy nem reagál vissza...nem találja....hiányzik...

Unknown írta...

Részvétem! Ez igazán fájdalmas mindenkinek. Nézd meg ezt, hátha... http://www.lelkititkaink.hu/polcz_alaine_elet_es_halal_titkai.html